Kérdés:

Dávid dicsőítő csoportokat állíttatott fel a templomban a nap 24 órájában. Látszik-e az Igéből, hogy Istennek mi volt akkor a véleménye erről?

Válasz:

Úgy vélem, hogy a kérdező a mai dicsőítő csoportokra gondolt, amikor ezt a kérdést feltette. Mintha azt kérdezte volna: Van különbség, és ha van, miben különböznek Dávid dicsőítő csoportjai a maiaktól?

Egyértelműen látszik, hogy nagy különbség van a mai és a Dávid korabeli dicsőítő csoportok között. Először is Dávid idejében az éneklő és zenélő csoportok Isten parancsára jöttek létre. 2Krón 29:25 És beállítá a lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolata szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által. Az Úr parancsát két próféta, Gád és Nátán közvetítette. Nagy kérdés, hogy a mai, egyes helyeken nagyon divatos dicsőítő csoportok az Úr parancsára jöttek-e létre? A maiak egyetlen újszövetségi Igére sem tudnak hivatkozni.

Másodszor nézzük meg, kik voltak az énekesek és kik zenéltek! Az 1Krón 25. r.-ben van leírva az éneklők 24 rendje. Mind a 24 rendben 12 énekes volt. Összesen 288. 1Krón 25,1: Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal. A 24 rend összes énekese Asáf, Hémán és Jédutun fiai és utódai közül való volt. (1Krón 25,2-6). Ezek nemcsak énekesek és zenészek voltak, hanem prófétáltak! A 2. v. végén: Asáf… a király mellett prófétál vala. Dávid mellett, aki maga is próféta volt. A 3. v. végén: Jédutun… az Úr tiszteletére és dicséretére prófétál vala. Az 5. v. eleje: Hémán… az Isten beszédeiben a király látnoka. Tehát mind a hárman prófétai ihletettségűek voltak, és az összes énekest ők vezették, az ő felügyeletük alatt zenéltek. Erről szól a 6. vers: Ezek mindnyájan az ő atyjuk mellett valának, akik az Úr házában énekelnek vala cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal az Isten házának szolgálatában, a királynak, Asáfnak, Jédutunnak és Hémánnak parancsolata szerint. Tehát Dávid, Asáf, Jédutun és Hémán vezetése alatt voltak.

Melyik mai dicsőítő csoportról lehetne elmondani, hogy prófétálnak? Melyik dicsőítő csoportnak van ma Isten által prófétálással megáldott vezetői? Melyik dicsőítő csoportnak vannak olyan énekei, mint Dávidnak, Asáfnak Hémánnak és Jedutunnak? Asáf írta pl., az 50. és a 77. zsoltárt. Hémán tanítása a 88. zsoltár, amit Kóráh fiai énekeltek. Jedutun neve szerepel a 39., 62. és a 77. zsoltár elején. A 39. és 62. zsoltárt Dávid írta Jedutun számára, hogy énekeljék.

Melyik mai dicsőítő csoport énekei hasonlóak – csak egy kicsit is – a zsoltárok szent énekeihez? Melyik mai dicsőítő csoportot találná Dávid arra alkalmasnak, hogy rájuk bízza zsoltárainak az éneklését? Hiszen legtöbb dicsőítő csoportban nem a szent, tiszta, az Úrnak szentelt élet a fontos, hanem a zenei tehetség.

Tehát a kérdésre: Látszik-e az Igéből, hogy Istennek mi volt akkor a véleménye erről? – világos választ kaptunk. Igen, látszik. Isten maga akarta, hogy ezek a dicsőítő csoportok létrejöjjenek, és Isten őrizte meg éneküket a zsoltárokban.

Félő, hogy sok mai dicsőítő csoportra inkább a következő Ige vonatkozik:

Ámós 6:5-6 Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi. Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán.

Erről az Igéről még szeretnék valamit elmondani, alkalmazva annak üzenetét a mai úgynevezett „dicsőítő csoportok” énekére, zenéjére.

Először nézzük meg a dicsőítő csoportok zenei stílusát! Rokon a világi jazz-, rock- és popzenével. De mi azoknak a gyökere? Idézem azokat az amerikai testvéreket, akik 1993-ban Aradon egy konferenciát tartottak abból a célból, hogy felhívják a Kelet- és Közép-Európa gyülekezeti vezetőinek a figyelmét arra, hogy milyen veszélyek elé nézünk. Milyen hatások jönnek Nyugatról? Közülük az egyik testvér Amerikában egy egyetemen éneket tanít, tehát szakmailag is ért a zenéhez.

Jazz: Az ősi pogány Afrika bálványünnepeinek ördögi, testies zenéje. Az ő bálványistenük tiszteletére ez a zene fokozta fel bennük a testies indulatokat, nagyon sokszor a szexualitást és az extázist. Amikor valaki Afrikában ezek közül a népek közül megtér, az első dolga, hogy ezeket a zenéket megtagadja, és elhagyja.

Rock: A jazz eljutott Amerikába, és ott továbbfejlesztették. Érdekes, hogy hol: Bűnbarlangokban, bűntanyákon, szexuális orgiák alkalmából. És kik? Kábítószeres zenészek. Így lett belőle a rock. Ez a rock azt jelenti, hogy ringatózik, reng, ring. Magyarul rángatózik, mert ennek a testre is van hatása, nemcsak a szellemre.

Beat: Aztán eljutott Európába, Angliába is. Angliában kapta azt a nevet, hogy beat. Beat azt jelenti, hogy ütés, ütem. E zenének legfontosabb része az ütem. Gondoljunk a Beatlesek-re!

Pop: Az egészet szokták popzenének is nevezni, mert populáris azt jelenti, hogy népszerű. A Beatlesek azt mondták pl., hogy ők népszerűbbek, mint Jézus Krisztus volt. Nem kis beképzeltség! Óriási sötétség és gőg!

Amíg ez a zene csak a világban volt, a világra volt hatása. Amerikában 1950 és 60 között még majdnem mindenki tudta, hogy ez a zene ördögi. Azt is világosan látták, hogy ez a zene azoknak a fiataloknak kell, akik csődbe jutottak, értelmetlenné vált az életük, céltalanná lettek. Akiknek a szüleik meg a nagyszüleik megteremtették a nagy jólétet. Ez a nagy jólét a lelküknek, a szellemüknek semmi jót nem hozott, csak kiábrándultságot, megcsömörlést, céltalanságot. Akkor kezdtek elfordulni atyáiktól, és valamit keresni, és a miszticizmus, a túlvilági felé fordultak. Ebben a zenében sejtették meg a túlvilágit. Csak a gonosz túlvilágit, az ördögi, a sötét, a szennyes túlvilágit.

Ott Aradon maguk az amerikaiak mondták el, hogy amikor ez a zene Amerikában egyre jobban elterjedt, akkor Amerika erkölcsi lejtőre jutott. Onnantól kezdve erkölcsileg egyre jobban és egyre gyorsabban süllyedt lefelé.

Ennek a modern zenének üzenete van, nem csak a szövegében, nem csak a dallamában és a ritmusában, hanem azokban a zenészekben, és azokban a fiatalokban, akik ezt művelik. Ahogy kiállnak, ahogy ruházkodnak, ahogy mozognak, és ahogy élnek. Ez az üzenet címszavakban a következő: szabadosság, túlhajtott szexualitás, kábítószer élvezet. Minden ilyen rock zenész bárhol a világon parázna, erkölcstelen életet élt, és kábítószeres volt.

Keleti misztika és okkultizmus. A Beatlesek pl. elmentek Maharisi jógihoz tanulni, mert valami nyomasztó nehezedett a lelkükre, és hátha Maharisi jógi ki tudja őket gyógyítani. Onnan hozták az okkult zenét, és az okkultizmust.

Egoizmus. Csak én számítok, magamnak megszerezni mindent. Lázadás, erőszak, pusztítás. Egy-egy ilyen rock-koncert után már itt Magyarországon szétverték a székeket, a termet, az ablakot, a Metrót, és a rendőrségnek kell fellépni.

S, hogy milyenek a hatásai ennek, csak egy néhány sort olvasnék fel ebből a könyvből. A címe: Rock zene. Ajánlom a testvéreknek. Aki még nem csömörlött meg a rocktól, és aki nem hiszi el, hogy milyen rossz a modern zene:

„A rock zene élvezete nem marad hallgatójára következmények nélkül. [Tehát a hallgatóra sem, nem csak, aki gyakorolja ezt a zenét, hanem aki hallgatja is.] A hatások természetesen függenek attól az intenzitástól, amellyel az ember átadja magát ennek a zenének. A következő pontokra utalok: agresszió, düh, harag, depresszió, szorongások, kényszercselekvések. Különböző mélységű transz-állapot, öngyilkosságra való hajlam, természetellenes kényszerű szexualitás, akaratnélküliség, döntésre való képtelenség, eldurvulás. Az izmok önkéntelen rángatózó és reszkető mozgása, szenvedély, mert az ember egy idő múlva már nem tud állandó zenehallgatás nélkül élni”. [Ezt látjuk a fiataloknál is, hány szülő panaszolja, hogy: Fiam, lányom, tedd már le azt a zenét. Miért hallgatsz te zenét tanulás közben is? Azt mondja: nem tudok másképp tanulni, ha nem hallgatom a zenét. Nem tud másképp elaludni, nem tud másképp dolgozni, nem tud semmit csinálni zenehallgatás nélkül Ez olyan, mint a kábítószertől való függés].

Két orosz testvérnek a levélből idézett az az amerikai testvér, aki egyetemen éneket tanít. A levelet nekik írták, oda, Amerikába Oroszországból: „Sok évtizedes elnyomás után gyülekezeteinkre most még rafináltabb ellenség leselkedik. Nyugati evangélisták egész rock zenekarokat hoznak magukkal. Nekünk ez nem kell! Igazi kenyér kell, nem hamis torta!”

Hát ilyen a mai modern dicsőítő zene! Hamis! Ördögi! Akik gyakorolják, azok szórakoznak és szórakoztatnak, dalolgatnak, miközben azt hiszik, hogy Istent dicsőítik, mint Dávid.

Ámós könyvéből még azt is olvastuk: Akik a bort serlegekkel isszák. Vagyis részegek. A mai, modern, úgynevezett dicsőítő zene kedvelői szellemi részegek. Idegen szellem részegítette meg őket. Nem tudnak józanul gondolkozni. Idegen tűz ég bennük. De emlékszünk, hogy amikor Nádáb és Abihú idegen tüzet vittek az Úr elé, mi történt? 3Móz 10,1-2: Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő tömjénezőjüket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nekik. Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.

Dávidnak az Úr parancsolta meg a dicsőítő énekeket. Még egyszer olvasom: 2Krón 29:25 És beállítá a lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolata szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által. De ki parancsolt a mai „dicsőítő csoportoknak”? Mert ha a maguk szórakoztatására énekelnek, megtehetik, de ha azt mondják, hogy az Urat dicsőítik, akkor nem tehetnek úgy, ahogy ők akarják, csak úgy, ahogy az Úr parancsolja. Isten csak olyan tiszteletadás, olyan dicsőítést fogad el, ami egyezik az Ő akaratával. Ha nem parancsolta, ha nem egyezik, és mégis az Úrnak akarják tenni, akkor meghalnak. Nem testileg, hanem szellemileg. Emiatt van oly sok szellemileg halott gyülekezet, és magát hívőnek, új életűnek valló, de valójában szellemi halott ember.

 Az Úr őrizzen meg minket ettől! Ámen!